• főoldal
• Archívum
• Kommentpolitika
• az előző blogom
• 

Kihányt munkahét

 

Az elmúlt heti hallgatás alapvetően két körülményre vezethető vissza: (1) ha hirtelen 10-15 fokot esik a hőmérséklet, zoli feje köré a spanyol inkvizíció egy abroncsot teker, és minden Celsius mínusszal szorít rajta egy centit, illetve (2) zoli kibaszott hülye.

E két körülmény úgy függ össze, hogy zoli már fejfájósan fekszik le hétfő hajnali kettőkor, egy fejfájás-csillapítóval némi lauftot összeszedve magának, alig három órácskát szenderegve, hogy rohadt korán, hajnali öt után már az abroncs ébressze, mellette két-három késdöfés a homlokában és a halántékában, beveszi tehát az újabb fejfájás-csillapítót, bemegy dolgozni, ahol két megbeszélés között, dél magasságában már őrjöngve caplat fel és alá, mert megint jön a migrén, hát akkor jöjjön némi gyógyszer, de persze így is alig tud dolgozni, ami stressz, ami fejfájás még, rá a frontra, hogy este valami gyógyszerrel elnyomja valamennyire, de így is csak hajnalban tud elaludni, pár órát szenderegve, hogy reggel már az abroncs ébressze... és így szerda estig, amikor a deklaráltan és bevallottan hülye zolin tokától-bokáig végigcsap a csalánkiütés, mint aki málnaszörpben tusolt, nem, mint inkább aki elaludt a napon, igen, ez az, mert érzésre is olyan, mint a durva leégés. Hozzá émelygés, hidegrázás, 38.5 fokos láz, levertség, majd egy idő után hányás. Zoli kibaszott hülye. Csütörtökön délelőtt még megcsinál egy munkát, mert azt nem tudja kinek átadni, majd valamikor dél körül arra jut, hogy hátbazmeg, akkor én most adom fel. Hazamegy feküdni meg hányni, meg kalciumot tolni befelé, hogy valami közömbösítse a kilónyi Saridont.

És akkor jön a felismerés. Mármint másnap, pénteken, ahogy múlik a mérgezés meg javul az idő is, hogy te hülye, tényleg hülye barom, vegyél már vissza, mert már megint olyan dolgokért akarsz megdögleni, amikért nem is muszáj. Szombatra már kutyabaj, sőt, délelőtt egy olyan feladatot old meg kiválóan, amit lerobbanva csak elbukni lehetne.

Na, ahhoz pedig, hogy zoli a jövőben ne legyen kibaszott hülye, egyfelől jó lenne tudni, hogy miként lehet védekezni az ilyen időjárásfüggő migrén ellen. Lényegében már minden hagyományos fejfájás-csillapítóra allergiás lettem, szóval valami alternatív megfejtés kell (nem, ne mondd, hogy ott azon a ponton a hüvelykujjam mellett nyomjam jó erősen, mert már az ötlettől is elkezd fájni a fejem, annyira nem használ). Ötlet, javaslat?

Másfelől meg rendnek és békének kell lennie, sőt, őszinte, feltáró jellegű vallomást kell tenni magamnak, hogy a szokás szerint sündisznóformájú munkaköri leírásom mely elemei érdemelnek kiemelt figyelmet a napi működés miatt, aztán melyek amolyan stratégiai jelentőségű "befektetések" a jövő évi meg azutáni, esetleg távoli zoli érdekében, és végül melyiket kell a leszarom fölött fél centivel tartani.

Szóval így hánytam ki a munkahetet én. Már jól vagyok, a héten írok majd nektek rendesen.

(most nincs kedvem megmutatni, de végül ma már vettem farmert is, egyszerű de kiváló Springfield, meg csomó mást is, de majd legközelebb)

Egyébként meg legyen szép a következő hetetek.

 

 

Dzsojnapok

Csináltam egy animált gif-et. A műalkotás címe: "zolit átbaszták a leárazással":

 

 

Én meg hogy örültem, hogy mekkorát spórolok ezzel a papuccsal. Aztán jött itthon a címkehámozás, majd az anyázás.

Na, mindegy. Szóval az volt, hogy péntek délután nekiindultam tucatnyi kedvezménykuponnal, hogy most én 20 százalék kedvezménnyel fogok csomó mindent venni, de főleg új farmert. Nyilván sejthető, hogy a vasárnap esti kassza szerint csomó mindent vettem, kivéve farmert. Pedig kéne, mert tényleg leamortizáltam már az eleve nem túl széles készletet, ami jelenleg az egyiknél például még csak azt jelenti, hogy pont a stratégiailag fontos helyen egyre jobb a szellőzése, de egyszer majd azt fogja jelenteni, hogy bevisznek közszeméremsértésért.

Csak kurvára türelmetlen vagyok. Tényleg. És arra szeretném ítélni a nadrágszámozó inspektorokat, hogy tapasztalják meg, mit művelnek. Aki a Springfieldnél számoz, az a H&M számai szerint kiválasztott nadrágot hordjon, aki meg a C&A-nál, az a Reserved mértéke alapján kapjon farmert. Mert az mégsem létezik már, a kutyafáját, hogy az egyik helyen a 34-es nadrág úgy lóg rajtam, mint Fenyő Miklós arcán a bőr, a másik helyen meg olyan passzentos, hogy azonnal csinálhatnék egy indie zenekart.

De vettem minden egyebeket. Volt egy nagy kör a Müllerben, de ők is elmennek a francba, mert pl. az új kedvenc szappanom (nagyon király, próbáljátok ki) pont másfélszer annyiba került náluk, mint az Intersparban. Mindenesetre feltankoltam kemikáliákból, egy darabig tusfürdő-gondok se lesznek, vettem többet is, ha már akciós (azaz néhány árucikk a kedvezménnyel már alig kerül többe, mint máshol kedvezmény nélkül, mindegy). Vettem Old Spice tusfürdőt is, nagyon retro az illat, még koleszos koromból ismerős. A nagyfiúk, a végzősök használtak Old Spice borotválkozás utáni arcvizet, az volt a menő nagyfiúk szaga, de én akkor még nem borotválkoztam persze - aztán kábé 16 évesen már eljött az én időm, persze nem a mai szőrmennyiség, hanem csak a töredéke, de akkor is, a szakmuki bajuszt csak le kell kapni, úgyhogy valamikor 1995 őszén vettem kiváló egypengés, narancssárga bic borotvát, és a hőn áhított Old Spice arcvizet.

Aztán az első borotválkozás után felcsaptam az arcomra büszkén az alkoholt, és... megvan az a fürdőszobai jelenet a Reszkessetek, betörők!-ből?

Csakis krémet használok azóta.

Na, de nézzük, mit vettem még:

 

 

A bal alsó sarokban a leendő tavaszi-nyári cipőm látható, nagyon-nagyon olcsó volt (ez tényleg), és nagyon kellett már, mert a múlt héten belesültem az őszi-téli magas szárúba. Most persze, hogy megvan ez a kis könnyű cipő, már el is baszódott az idő, úgyhogy marad még egy kicsit a régi.

Mellette a szerintem nagyon menő új papucs, ennek az árcéduláját láthatjátok a fenti gif-en. Még abból lejött húsz százalék, plusz a cipő tényleg olcsó volt, úgyhogy összességében a két cucc nem volt rossz vétel. Fölül pedig a trükkös pulcsi látható, gyorsan mondok hozzá termékleírást is.

Az van, hogy én utálok kiöltözni, nem is szoktam, sőt, igazából nem is tudok, mert épp nincs hadra fogható öltönyöm. Mégis, viszonylag gyakran arra kényszerülök, hogy hosszabb-rövidebb időre le kell cserélnem a pólót valami picit konszolidáltabb öltözékre, ilyenkor általában azt ajánlom be, hogy ha mindenki öltöny-nyakkendőben nyomja, akkor én is felveszek egy inget, esetleg arra egy vékonyabb pulcsit. Vagy galléros pólóban megyek, ha olyan az idő.

Ugyanakkor az inget is utálom, és egész nap zseníroz, kényelmetlen meg minden, nekem vékony, szűk póló kell, na. És rájöttem, hogy a trükkös pulcsi a megoldás!

Egyébként nem hordok ilyen hibridet, mert minek. De volt nekem egy évfolyamtársam az egyetemen, a Koppány. Ő elég hosszan kereste az útját az életben, a jogra ugyanis a Bolyairól jött, azt se végezte el, meg ezt se, mert innen meg ment tovább őstermelőnek. Na, de az a lényeg, hogy amikor úgy volt épp, hogy hivatásos katona lesz, akkor talált ki egy jó trükköt. Katonáéknál ugyanis úgy volt, hogy volt téli egyenruha meg nyári, és átmenet nélkül váltottak egyikből a másikba - ami a tavaszi kánikulák idején elég szar volt, vastag ingre vastag pulcsi, belesültél.

Na, de a Kopi szépen fogta az inget, húsz centivel a gallér alatt körbevágta, és berakta a pulcsi alá. Kívülről úgy nézett ki, mintha ott lenne az ing a pulóver alatt, közben meg csak a gallér volt, nem sült meg az okos katona.

Na, ez meg már van "hivatalosba" is a boltban, trükkös pulcsi, meg is vettem gyorsan. Király lesz.

Csak kéne venni rendes farmert már.

*

Egyébként napok óta Jamirouai pörög az MP3-lejátszómon, sokáig nem érdekelt, mondván hogy kommersz zselézene, de rájöttem, hogy BKV-zós háttérzenének tökéletes.

 

 

Faszállítók, Fanta, Fónay

"Érdekes, eddig soha nem kereste senki a gránátalmalevet, ma meg már maga a második!"

Velvet szexrovat, hatalmad elképesztő.

Egyébként meg annyira boldog lennék, ha az Astoria melletti Roni ABC-ben nem néznének potenciális tolvajnak. Kurvára idegesítő, érted, hogy bemész, és rögtön valamelyik eladónak tőled két méterre "lesz dolga". Elkezdi igazgatni az üdítőket, hogy elvágólag legyenek a címkék. Annyira átlátszó, hogy csak utánad megy, és csak pont addig van ott, amíg te. Komolyan elgondolkodtam rajta legutóbb (mikor gránátalmalevet kerestem), hogy a következő vásárlás előtt odatelefonálok, hogy "jó napot, zoli vagyok, pár perc múlva érkezem. Ha előre megígérem, hogy nem lopok, sose szoktam egyébként, de esetleg a kasszánál még a zsebeimet is kiforgatom, akkor hagynak nyugodtan, megaláztatás nélkül vásárolni?"

 

Suga, hani-hani

Egy dobozos Fantában az átlagos felnőtt számára javasolt napi cukorbevitel 43%-a található. NEGYVENHÁROM! Ha még becsúszott egy-két túrórudi, akkor aznap már csak legelni szabad maximum. Ami borzalmas.

Az a konklúzióm a magam számára, hogy az jó eséllyel megakadályozható, hogy ormótlan disznó legyek jövő ilyenkorra, de a címlapképes kockahashoz valami olyan drill kell, amit tényleg csak az tud, akinek a címlap a munkahelye és/vagy olyan szerencsés, hogy nyolcévesen kezdett el sportolni, nem huszonnyolc, mint én.

Túl is parázom persze ezt a dolgot, csak tényleg az van, hogy ha tömeget növelsz, akkor az vegyes tömeg, izom és zsír is; vastagabb karral jön a vastagabb derék is. Bassza meg, tenném hozzá, ha nem tudnám pontosan, hogy fogösszeszorítós fegyelemmel ezt ki lehetne kerülni. Maradjunk annyiban, hogy a hétvégén vett dobozos jégkrém státusza a "hétvégi jégkrém", azaz vasárnap óta hozzá se nyúltam, tegnap este pedig rozéfröccsöt ittam sör helyett.

Apropó, dundika. Van most ez a (picit műbotrány-szagú) történet a Hajdú-féle szépségverseny kapcsán: menet közben zártak ki egy lányt, aki "tévedésből" került be a döntősök közé.

 

 

Büdös valahol az egész, mert ha a Facebookra "véletlenül" került is föl, de a Megasztárban riszálni már nem lehet véletlenül. De mindegy, nem is az fontos, hogy ez a szokásos kamukonfliktus-e vagy sem. Meg az sem, hogy a szépségügyben intézkedő, döntést hozó Hajdú Péter és az esztétikum enyhén szólva nem rokon értelmű szavak, és most messze nem csak a külsejéről beszélek.

Az már valamivel fontosabb, hogy megint sikerült szembeköpni az egész szavazósdit, mert a kutyafáját, hát ha a húsz döntős mellé ezt a lányt szavazta be a plebsz, akkor engedjék be, mutassa meg magát, és immár legálisan szórják ki az első körben. Amikor ez jogos és helyénvaló.

A fő gondom az, hogy egy 66 kilós lányból nem kéne "A Kövér Nő" kódnevű totemállatot csinálni. Értem én, a csőd szélén egyensúlyozva, rohadt nagy bukták után (pl. Hajdú elbaszott egymilliárdot az Összeesküvőkre, ugye), a tv2-nek kisebb gondja is nagyobb a társadalmi felelősségvállalásnál. Majd a Napló elhord megint egy szemétdombot, és attól egálnak hiszik majd. De nem az. A tévé arca ma Hajdú Péter, stílusa, üzenete az, amit ez az ember megfogalmaz.

Akinek pedig azt az egyszerű, hétköznapi, egyenes mondatot se sikerült kimondania, hogy a versenyben kifejezetten vékony lányokat keresnek. Olyanokat, akik egy doboz Fantát se isznak meg, csak salátát esznek búzafűlével - mert ez a másik fontos dolog. A magyar szépségversenyeken jellemzően éhezőművésznők vonulnak - kicsi, de lógó fenék, lapos, de nem edzett has, sokszor borzalmas tartás. Semmi sport, csak minimális kalóriabevitel. Don't try this at home.

Az én ízlésemtől egyébként nincs nagyobb távolságra Mayle Jennifer, mint (az ellenkező irányban) ez a medencecsont-villantás. Virágozzék minden virág!

 

"A szívem érzi, hogy él"

Remélem, nem kell (még) magyarázni, hogy ki volt Fónay Márta - de mindenképpen érdemes megnézni róla ezt a filmmúzeumos színészportrét, szerintem nagyon jól összerakott videó. Ami a magamfajta naiv hőskomplexusos hülyéket különösen megfogja az élettörténetéből, az a házassága. A második világháborúba elráncigált, szovjet hadifogságba eső férjéről mindenki lemondott; tegye túl magát rajta, nem él már. "Hivatalosan" már nem is voltak hadifoglyok. De ő végig reménykedett, sőt, küzdött, levelekkel bombázva a magyar és a szovjet hatóságokat, a Vöröskeresztet, mindenkit.

Tíz évig, baszki, bő tíz évig. Mindig azt mondta: "a szívem érzi, hogy él". És 1955-ben tényleg beállított hozzá a férje.

Én meg ilyenkor kicsit mindig olyan büszkén nézek körbe, hogy de, látod, igenis, tudok neked tényeket mondani arra, hogy a szentimentalizmus néha maga a rögvaló. Igenis, az én idétlen, túlrajzolt képregényvilágom talál kapcsolatot a valósághoz, igenis a legfontosabb dolgokban nem a biorobot az egyetlen út. Hogy jól érezte a szíve, és az tévedett, aki kiszámolt meg valószínűsített.

Nem írom túl, úgyis értitek.

Inkább az extrém időpontra tekintettel mutatok egy szokatlan zenét: Chris Botti, aki egy nagyon tehetséges trombitás, három éve adott egy nagy és különleges koncertet Bostonban, érdekes fellépőkkel. Itt John Mayer énekel Sinatrát (pontosabban egy olyan dalt, amit sokak mellett Frank Sinatra is énekelt, talán a legnagyobb sikerrel).

Szép.

 

 

A tegnapi kenyér (jogszerűen), meg a 14 évvel ezelőtti igenév

Ez a mondat: "Jogszerűen május 29-ig kell határozatot hozni az ügyben, és mivel több aggály is felmerült a szórakozóhely működésével kapcsolatban, ezek tisztázásáig semmilyen körülmények között nem tesz, és nem is tehet kivételt az önkormányzat."

Semmilyen módon nem vagyok érintett a Budapest Park ügyében, és nem is tudom, jogszerűen egyáltalán elkezdhet-e működni úgy, ahogy azt az üzemeltetők szeretnék. Simán lehet, hogy simli az egész, és ott tényleg parkolónak kellene lennie. Csak ez a stíl, ez a hozzáállás, ez a fél évszázada változatlan munkamódszer, ez basz fel nagyon.

Mert jogszerűen az a helyzet, hogy május 29-ig KELL döntést hozni. Nem az a jogszerű, hogy odáig elhúzzák, hanem az, hogy legkésőbb odáig kötelesek dönteni. De ebben a kurva országban úgy néz ki a bürokrácia, hogy határidő előtt két perccel még a zöm (tisztelet a kivételnek) az utolsó oldalt gépeli, majd átküldjük, majd meglesz, idáig volt idő, minek siessek. Nehogy már pont ezek miatt tegyek kivételt!

És persze jogszerűen aznapi dátumot tesz rá, és majd a hivatal munkatempója függvényében kerül a postázóba, ami maga a szarrá rozsdásodott szocializmus, hogy postázó, onnan valamikor Mancika elviszi a postára, feladja, az meg valamikor (sőt, a Magyar Posta kádárjános csak igazán, hokedliről a smarni, jó lesz az úgy is, mit kényeskedsz) majd megérkezik, ha a félanalfabéta kézbesítő nem a szomszéd postaládába/házba/kontinensre helyezi el.

Ezek bazmeg most direkt ott ülnek, messzire eltartva maguktól a papírt, hogy hát jogszerűen május 29, nem köll hamarabb, szívjanak a kis gecik.

Különben is, ha minden flottul, időre menne, akkor miért akarná bárki is az ügyintézőket megvesztegetni? Mire tudna akkor egy politikus vagy egy intézményvezető hivatkozni a hasonszőrűeknél, mi lenne a "cserealap" a kéz kezet most játszmákban?

Földhivatal, mondjak-e többet?

Olyan ez az ország, tényleg, hogy mindig a tegnapi kenyeret eszi. Ül a fejeken egy gonosz, pengeszájú anyós, és nem engedi, hogy a mai kenyeret megvágd, mert van még a tegnapiból. Azt majd holnap eszed - tegnapiként. Az a szabály, hogy rossz legyen neked. Pedig csak egyszer kéne kidobni, egyszer kéne azt mondani, hogy most akkor ledaráljuk a függő ügyeket, és holnaptól mindent időben megcsinálunk. Nem várunk május 29-ig, direkt, készakarva, kicsinálva, mert hogy jogszerűen... ugyanis jogszerűen az ilyen aktabűvészek felének már rég ki kellett volna tölteni a sopronkőhidai beutalót.

 

Mesélek vidámabbat is. Azt mondtam már, hogy nekem a nyelvtan érettségim egyetlen szó volt?

Ma zajlottak a magyar írásbeli érettségik, én annak idején a Tótékból írtam, fasza kis nekem való téma volt, ötös is lett. A szóbeli volt mókásabb, ott az irodalom tételem Mikszáth volt, egészen pontosan Az a fekete folt. Nagy lírát csavartam a dolog köré, naná, hatásvadászat, mikor a végén már mindenki elérzékenyült, még rátettem az import érettségi elnök kedvéért, aki még tartotta magát, hogy Gárdonyi szerint az oroszlánok befelé sírnak, szuper, ötös ez is, jöjjön a nyelvtan.

Sokat mondok, ha négy év alatt összesen három nyelvtanóránk volt, szerintem van egy ilyen kölcsönös cinkosság sok évtized pedagógusai és diákjai között, hogy azért ez a nyelvtan nevű dolog, ez papíron talán jól mutatott, kábé azzal egy időben, amikor a tornaórákon a gyerekekkel négyütemű fekvőtámaszt meg szekrényugrást csináltattak, mintha az jót tenne nekik, nem pedig csak elrettentené a mozgástól, mindegy. A nyelvtan meg a magyar nyelvtől rettent el. Szóval abban állt a cinkosság, hogy kölcsönösen "elfelejtjük" a nyelvtant.

Közbevetőleg: nyilván lehetne okosan és érdekesen is tanítani a nyelvtant, de szerintem a műfaj sokkal közelebb van a matematikához, mint az irodalomhoz, és abban a formában, ahogy azt velem a 14-18 évvel ezelőtti tankönyvek próbálták megszerettetni, esélytelen a dolog. De akár ma is: innen szeretném izmosan fakoffolni azt a hoffmannrózsát, aki "A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei" című tétel felmondását várja el egy 18 évestől, miközben nem a szabályt kéne bemagoltatni , hanem olyan beszédkészséget, olyan szókincset és minőségi nyelvhasználatot összehozni a gyereknél, hogy magától tudja, hogy a vegyes hangrendű szavakhoz mély, magas vagy ingadozó toldalék illik-e adott esetben.

No, de érettségizni mégis kell belőle, külön tétel, kihúzom az igenevek címűt. Három részből áll: mese az elméletről, szövegértelmezés és gyakorlati bizbaszkodás. A magyartanárnőm, egy kedves nyugdíjas írónő, akinek a mai napig hálás vagyok, hogy  négy év alatt semmit nem nyesett le belőlem, hanem tényleg bármit kipróbálhattam fogalmazás örve alatt, szóval ő máris átvitt a szervizútra, hogy hagyjuk is az elméletet, hanem a példaszövegből válogassam ki az igeneveket, és majd azokon keresztül ismertetem, amit kell. Oké.

 

Én: Csinálni.

Ő: Igen, valóban, és akkor még a hetedik sorban van egy...

Én: (hülye nézés)

Ő: Jaj, hát hiszen nincs is hetedik sor! Köszönöm szépen, végeztünk is!

 

Szerintem világrekord.

 

 

Vasárnapi kassza

Ahogy a vasárnap esti elhalkulásban fel tudom idézni, a hétvége legszürreálisabb élménye kétségkívül az volt, amikor az Allee vécéjében, a szomszéd fülkében üldögélő fiatalember az ilyenkor elkerülhetetlen neszeket úgy próbálta meg elnyomni, hogy ELKEZDETT ÉNEKELNI!

Puzsér Róbert még tovább is juttatta volna, mert az a csávó tényleg hozzáadott az eredeti dalhoz valami egészen egyedit.

Ja, és ha már pláza: kötelezővé tenném a tönkrement, bezárás előtt álló boltokban az agónia során egy tábla alkalmazását. Az lenne rajta, hogy "tönkrementünk, már csak a maradék szarok vannak kirakva". De tényleg, biztos ti is jártatok már úgy, hogy bementetek egy butikba vagy műszaki boltba, és ott leginkább ezer folyóméter üres polc ásított, meg fogukat piszkálgató, enervált eladók, sőt, el-nem-adók, hiszen már alig van mit. Még maradt két kenyérpirító meg három botmixer, de például hdmi-kábelből már csak az aranyozott, kurvadrága, meg valami bontott-törött szar a polc alján. Szóval ilyenkor ki kéne tenni egy táblát, hogy csőd, és a kedves vevő, sőt, inkább nem-vevő maximum matathat a maradékban.

Voltam még a hétvégén szülinapi buliban, majd egy vicces kört tettem a TASZ-buliban, mivel magánszemélyként tüntetést jelentettem be a helyszínre a benzinárak ellen, de tényleg az van, hogy én ehhez már eléggé meg vagyok csontosodva, kábé feleennyi idős voltam, mikor ez a fíling még a sajátom volt. De sebaj, ha az ember a belvárosban lakik, akkor néha jelenjen is meg a belvárosi éjszakában. Nektek mondjuk bevallhatom, hogy este tízkor (ez is egy új ismeretem, miszerint azért hirdetik meg nyolcra a bulikat, hogy tízre már beessen valaki, és korábban menni béna), szóval este tízkor nem igazán voltam lelkes, hogy a mackónadrágot farmerra cseréljem, de aztán persze teljesen rendben volt a dolog, nem vagyok hatszáz éves tarka manó, érted.

A lakás egyébként most úgy néz ki, mintha valami olasz nagycsalád lakna itt, mosásmaratont tartottam, minden vízszintes felületen szárad valami, zoknitól a paplanig (most váltottam nyárira, és tisztán illik elrakni az eddig használtat). De rendben van, rendben vagyok... és kivételesen megpróbálok időben lefeküdni, úgyhogy elvágom most (van három nagyobb cucc a fejemben, majd a Facebookon megszavazzátok, hogy melyiket írjam meg). Kéne már egy rendes korai kelés, amikor nem az óra ver ki az ágyból, hanem spontán ébredek, mert eleget aludtam.